Melinda felkerült a Forbes 30 PER 30 listájára

Meli, a BIG inkubációért felelős vezetője idén felkerült a Forbes 30 PER 30 listájára, rettentően büszkék vagyunk rá!

Hétköznapi gimnazista, jövőre fog érettségizni, mégis sokat letett már az asztalra. Éppen egy kémia dolgozat után beszélgettünk Melivel, aki a suli mellett innovációs versenyekre jár, vagy éppen saját cégével foglalkozik. Hihetetlenül inspiráló az, ahogyan őszinte elkötelezettséggel beszél az egészségügyről vagy a segítségnyújtásról. 14 éves kora óta élete része az innováció, amit az emberek javára akar fordítani.

Mesélj kérlek a Forbes listáról. Hogy jött mindez, és hogy érzel ezzel kapcsolatban?

Igazából semmi előjele nem volt, de nagyon örülök neki. A Forbes egy nagyon magas minőségű újság, szóval nagyon megtisztelő, hogy beválasztottak ebbe a rangsorba. Ugyanakkor a képem alatti szöveg kicsit erősre sikerült: “Az E-Fásli nevű okosfásli feltalálója érettségi után a Stanfordot célozza meg, majd utána jöhet még egy orvosi egyetem is.“ Azért tervezek eredetileg is biomérnökire menni, mert szeretnék erős műszaki alapokat, medtech problémákat megoldani, amikre, ha szerencsésen alakul, majd egy (graduate, tehát már diplomásan) orvosi tudással kiegészítve válthatok valóra. A biomérnökin remélem elsajátíthatom azt a tanulási módszert, amivel sokkal jobban tudok majd teljesíteni akár egy orvosi egyetemen is. Továbbtanulás szempontjából jelenleg az Egyesült Államok a fő cél, de egyébként jelentkezem majd angliai, szingapúri és európai egyetemre is. A mentorom a Milestone Intézetben segít az jelentkezési procedúrában. Azért lett az első választásom a Stanford, mert a természettudományok mellett úgy gondolom adhat egy jó vállalkozói szemléletet is. Egyébként ha nem vesznek fel a Stanfordra, vagy nem jutok ki az USA-ba, mert ez is abszolút egy lehetőség, akkor is úgy vagyok vele, hogy bárhonnan el lehet indulni és magasabb célokat elérni.

Térjünk rá a már említett E-fáslira. Mi is ez pontosan? Egyáltalán honnan jött az ötlet?

Ez egy olyan egészségügyi hőterápiás eszköz, ami a páciens és a betegség adatai alapján kidolgoz egy személyre szabott terápiát és azt hosszú ideig, pontosan beállított hőfokon képes biztosítani a páciens beteg testrésze számára. 2016-ban kezdtem neki ennek a projektnek, és 2017-re már megvolt az első prototípus. Igazából abból indult, amikor kiment a bokám és otthon kellett feküdnöm. Képzeld el azt a szituációt, hogy neked valamit nagyon ki kell találnod és ki van menve a bokád. Minden eszedbe jut, amiből egy csomó nyilván nem reális vagy megvalósítható, és csak az utolsó pillanatban jut eszedbe, hogy akár ezzel is foglalkozhatnál. Ezt nem tudom nem idealizáltan elmesélni. Szóval piackutatás és átgondolás után jutottam arra, hogy ha tudok kezdeni valamit ezzel a problémával, akkor lehet, hogy egy csomó embernek segíthetek. Apukámnak a mondása volt, hogy  ha bármilyen apró problémán is elkezdünk gondolkodni, és az olyan, hogy ki tudjuk vetíteni egy nagyobb célcsoportra, akkor érdemes azzal foglalkozni.

Aztán úgy alakult, hogy a projekt elejétől már nagyon sok segítséget kaptam, sosem dolgoztam teljesen egyedül. Mikor megalapítottuk 2018 márciusában az E-fásli Kft.-t, akkor már állt mögötte egy hivatalos csapat is. Az egy nehéz pont volt mi helyzetünkben, hogy nagyon sokáig kiskorúként voltam benne, és nem volt olyan döntéshelyzet, amiben teljes értékű döntésem lehetett volna. Természetesen azt tudtam, hogy gyerekként elég gyenge a hardveres, pénzügyis…meg egyáltalán bármilyen releváns területen a tudásom. De komolyan, ugrándoztam örömömben, mikor először össze tudtam forrasztani két drótot…De most buktak ki azok a dolgok, hogy ha csapatról van szó, akkor a csapat minden tagjának kell  legyen egyenlő döntéshozatali joga. Ez az egész most van átalakulóban, dolgozunk egy új koncepción, hónapok kérdése és talán karantén után kész is lehet.. Jövő májusra szeretnénk, ha be tudnánk adni az első klinikai validációra. 

Ennek is volt szerepe abban, hogy a biomérnöki szakma felé kacsintgatsz? 

Mindig is érdekeltek az elektronikai dolgok, de mivel minden más irányban  – természettudományokban- volt indíttatásom, így erre fókuszáltam nagyon, de például a számítógépes játékok világa már ovis korom óta elbűvöl és nagyon érdekel. Eredetileg nekem a hosszú távú célom már nagyon régóta az, hogy orvos lehessek, aki ha nem is direkt, de akár indirekt módon gyógyíthat és segíthet, főleg gyerekeknek. Az ideális munkakör amiben tevékenykedhetnék, az a gyerekneurológia  lenne. Nagyon elvarázsolt az idegrendszer, szeretem a biofizikát és rendkívül érdekel, hogy hogyan épül fel és működik az agyunk. Viszont nem volt olyan helyzet, ahol azt tapasztalhattam volna, hogy hogyan reagálok nagyobb mennyiségű vérre és nem tudom fel tudnék-e vágni egy embert (és viselni annak kockázatait). Bár most a gimnáziumi évek alatt sokat foglalkoztam iskolán kívüli tevékenységekkel, és bár szeretek tanulni, szeretném, ha lenne egy olyan időszak az életemben, amikor tényleg rendesen megtanulom azt, hogy órákig egy dologgal foglalkozzam, precízen. Ezért jött a biomérnöki, hiszen az E-Fáslival már van némi távoli tapasztalatom, hogy milyen egyéb területen lehet a megszerzett tudásomat hasznosítani. Azután, hogy befejeztem a biomérnökit, meg remélem végigvittünk néhány medtech meg biotech projektet, utána sokkal több tudással, tapasztalattal és magabiztosabban fogok tudni nekiállni az orvosinak. Remélem, hogy a végén egy olyan műszaki tudású orvos lehetek, aki akár a projektjein keresztül is tud segíteni az embereken.

Hogy jött a képbe a BIG? Milyen szereped van ebben?

Donát (a BIG vezetője – a szerk.) még télen mutatta meg az irodát, ahol még semmi sem volt. Óriási lelkesedéssel mondta, hogy mi hol és hogyan lesz. Minél többet mesélt róla, annál inkább megerősödött bennem, hogy majd valamilyen szinten de biztosan szeretnék segíteni. A Milesonban is én  voltam az Innovation Society egyik vezetője, de akkor már elterveztem, hogy ki fogok szállni, és nagyon megörültem, hogy máshol tudom majd kamatoztatni a tapasztalataimat. Úgy alakult, hogy olyan szinten tudtam segíteni az elejétől, hogy amikor elkezdtük konkretizálni a BIG céljait, akkor a csapattal úgy egyeztünk meg, hogy esetleg vezethetném az inkubációs részleget. Mikó Botival, Forrai Virággal meg Donáttal vannak erről most meetingek, és szerintem sikerült lefednünk egy olyan területet, ami eddig nem nagyon volt Magyarországon. Ez két lábon fog állni, amiből az egyik a BIG Incubator hamarosan elindul, de erről majd később lesznek hivatalos infók… 

Mik voltak számodra a legnagyobb tanulságok?

Ami nekem nagyon fontos, amit tanultam a gimnáziumi évek alatt, az az, hogy az embernek muszáj felmérnie a fizikai korlátait. Ha még rendesen lenne suli, még most is lenne alvásproblémám…meg talán pár másik egészségügyi bajom. Mindig nagyon sokat akar az ember, én is nagyon sok mindent szeretnék, de muszáj azt szem előtt tartani, hogy van olyan az életben, amit nem hagyhatunk ki. Például ha nem marad idő a barátokra, azt bánni fogjuk. Ugyanez a másik oldalról is igaz, hogy néha nemet kell mondani a barátoknak, hiába az életed bulija, mert holnap olyan dolgod lesz amin sok múlik…hiszen kiszámíthatatlan dolgokon múlhat az emberi sors.

A másik, amit tanultam, hogy nekem nehéz volt azzal minden nap szembesülni, hogy voltak nagyon kiemelkedő osztálytársaim (kb. minden területen) az előző osztályomban is, én viszont – bár voltak erős iskolán kívüli eredményeim – a suliban nem teljesítettem olyan jól. Ezt éreztették is velem: “ha én annyira “okos” vagyok, akkor a suliban miért nem mennek jól a dolgok”. Ezért megtanultam azokra a kritikákra figyelni és azokat megfogadni, amelyek előremutatóak. Nem szabad mindent  örökre dajkálni, mert komoly pszichológiai következményei lehetnek, de vannak olyanok, amelyekre nagyon oda kell figyelni: azokra az emberekre érdemes hallgatni, akik nagyon értenek ahhoz amivel foglakoznak és segítő szándékúak. 

Talán ez a két dolog volt számomra nagyon meghatározó. Nekem nagyon elegem lett abból, hogy állandóan kompromisszumot kell kötni magamban, hogy valamit megcsinálok maximumra, de valami gagyibb marad. Nyilván ez emberfüggő, hogy ki mennyire akar teljesíteni, de mindenre hagyni kell időt. Emellett nagyon fontos az értékes tanácsokat megfogadnunk, tapasztalatból mondom, iszonyatosan előre tudnak vinni.

További információ a listáról: https://forbes.hu/extra/forbes30-2020/ 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *